8863 Molnári, Kossuth u. 26. 
Rövid leírás
A kosárfonás ősidőkre visszanyúló mesterség. Az ember a természet megfigyelése folytán jöhetett rá a kosárfonás titkaira.
Tanítómestere a fészekrakó madárvilág lehetett. A kosárfonás a paraszti kultúrával kapott erőre. A parasztok a téli, dologtalan időszakban megfonták azokat a terméket, amelyekre a háztartásban vagy a munkájuk során szükségük volt. A hosszú téli estéken az állattenyésztés, a földművelés, a takarmányszállítás számtalan eszközét készítették el fűzfavesszőből.
A munka nem igényelt szakképzettséget, a szakmai fogásokat az emberek egymástól lesték el és örökítették tovább. Nem voltak műszaki leírások, formatervek, a kosárfonók az igényekhez alakították a méretet és a formát. . A múltban különböző méretű és formájú kosarak készültek belőle: a termények betakarítására és raktározására szolgáló egy- és kétfüles kosarak, kasok, kar- és kenyérkosarak, mustszűrők, puttonyok, varsák (halfogó eszköz), kocsiülések stb.
A népi építészet területén pedig a sövényfal, sövénykerítés, a szabadkémények váza, a ház oromzata, vagy például a kukoricatároló (góré) készült vesszőfonással.
Galéria
